Magyar nyelv
3. oldal
A magyar nyelv rövid története
A magyar nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik, így nemcsak tipológiailag (agglutináló) tér el az őt körülvevő nyelvektől, hanem eredetét tekintve is.
Nézd meg a családfán, melyek a magyar nyelv rokonai!
A képet rajzolta: Tajda Perša
A magyar nyelv korszakai
A nyelvek történetét a nyelvtudomány korszakokra bontja. A korszakhatárok legtöbbször olyan nagy történelmi vagy kultúrtörténeti eseményhez kapcsolódnak, amelyek nagy változást hoztak a társadalom és a nyelv életébe. A magyar nyelv történetében öt korszakot különítünk el (Kiss−Pusztai szerk. 2003: 16), klikkelj az egyes korszakokra az időtengelyen, hogy többet megtudj róluk!
Az ősmagyar kor (i.e. 1000–i. sz. 896) a magyar nyelv önálló életének kezdetétől a honfoglalásig tart. Ebben az időben megváltozik az élettér, ezzel együtt a nyelvi és a kulturális környezet, és egyre több, korábban ismeretlen nyelvvel, életmóddal és kultúrával kerül kapcsolatba a magyar nyelvközösség.
Az ómagyar kor (896–1526) a honfoglalástól a mohácsi csatáig tartó időszakot jelöli. A korszak első felét (1370-ig) a latin nyelvű írásbeliség jellemzi. A történelmi viharok és a pergamen gazdaságos felhasználása miatt alig maradtak fenn magyar nyelvű írásos emlékek, de azért vannak olyan oklevelek, jegyzőkönyvek, ahol a latin szövegben magyar szavakat is találunk. A letelepedett magyarság új, főként szláv népekkel került kapcsolatba, természetesen nyelvük és kultúrájuk is hatott a magyarokéra. A nyugati típusú kereszténység felvétele és az államalapítás is meghatározta a magyarok műveltségének további alakulását. A magyar nyelvet ebben a korban elsősorban a szláv nyelvek és a latin befolyásolták.
A középmagyar kor (1526–1772) a mohácsi vésztől a magyar felvilágosodás kezdetéig terjed. Mohács után az ország három részre szakadt, a népességszám nagymértékben csökkent, hatalmas üres területek alakultak ki. A háborúk, majd a betelepítések jelentős népmozgást eredményeztek, ennek következtében a nyelvek és a nyelvjárások is keveredtek egymással. Erősödő német nyelvi hatás figyelhető meg a városi kultúra és az iparosodás velejárójaként, ugyanakkor a reformáció és a könyvnyomtatás révén szélesebb körben terjedt az anyanyelvű írásbeliség is, a korszak vége felé pedig határozott igény mutatkozott mind a szépirodalom, mind a szaknyelv magyarnyelvűségére.
Az újmagyar kor (1772–1920) a felvilágosodástól a trianoni békeszerződésig tart. Ebben a korszakban az egységesítő nyelvi tendenciák érvényesülése jellemző: például a Kazinczy-féle nyelvújítással szervezetten is megindul a nyelvi tervezés, az ún. irodalmi nyelv kialakítása; a magyar a törvénykezés írásbeli dokumentumaiban is felváltotta a latint, és 1844-ben hivatalos nyelvvé vált. Az ehhez vezető úton fontos lépés volt a kodifikáció: a Magyar Tudományos Akadémia 1832-ben elkészítette az első helyesírási szabályzatot. Az iskoláztatás kötelezővé tételével pedig lassan szélesedett az írni-olvasni tudók köre.
Az
újabb magyar kor (1920−) a trianoni békeszerződés aláírásától napjainkig tart. A magyar nyelvközösséget mesterségesen széttagolták az új országhatárok meghúzásával (bővebben lásd a
történelem témakörnél). A magyar beszélőközösség tehát alapvetően más nyelvi helyzetbe került: nyelvi szétfejlődés indult meg a különböző államokban élés következményeként. Erről
itt tudhatsz meg többet.
Szakirodalom: Kiss Jenő, Pusztai Ferenc szerk. 2003.
Magyar nyelvtörténet. Osiris Kiadó: Budapest.
Ízelítő a magyar nyelvemlékekből
A magyar nyelv fejlődéséről sok információt kaphatunk a nyelvemlékekből, a régi időkből fennmaradt írott szövegekből. A nyelvemlékeknek több típusa létezik, például vannak szórványemlékek, glosszák, illetve szójegyzékek, kéziratos szövegemlékek, nyomtatott szövegemlékek ( http://www.enc.hu/).
Klikkelj a képekre, ha meg akarsz tudni néhány alapvető információt a nyelvemlékekről!
A tihanyi apátság alapítólevele az egyik legfontosabb magyar nyelvű szórványemlék, az első eredetiben fennmaradt hiteles oklevél. A latin nyelvű szövegbe magyar szavakat ékeltek be. A szórványemlék I. András király nevéhez kötődik, aki 1055-ben összeíratta a monostor birtokát. Az okirat a tulajdonnevek mellett közneveket és szószerkezeteket, valamint egy mondattöredéket is tartalmaz magyar nyelven. Összesen 58 magyar szó található benne.
A szórványemlékről itt többet is megtudhatsz:
http://nyelvemlekek.oszk.hu/adatlap/tihanyi_apatsag_alapitolevele.
A Halotti beszéd és könyörgés a legkorábbi teljesen magyar nyelvű vendégszöveg egy latin nyelvű egyházi könyvben, amit ma Pray-kódexként ismerünk. Valószínűleg 1192 és 1195 között másolták a szerzetesek, erre a szöveg nyelvezetéből következtetünk. Két részből tevődik össze. Az első a 26 soros temetési beszéd, a második pedig egy 6 soros könyörgés (imádság a halottért). A prédikáció azoknak a híveknek készült, akik nem tudtak latinul. A könyörgés a latin imádság szó szerinti fordítása.
Hallgasd meg a nyelvemléket:
http://nyelvemlekek.oszk.hu/tud/multimedia_nyelvemlekeinkrol.
Az Ómagyar Mária-siralom az egyik legkorábbi nyelvemlékünk, és egyben a legkorábbról ismert magyar nyelvű vers is. A 13. században íródott, 1922-ben fedezték fel a Leuveni kódexben. 37 sornyi magyar verses szövegről van szó, latin eredetije mintegy fél évszázaddal korábbra datálható. A versben Mária, a keresztre feszített Jézus anyja szólal meg, tehetetlen kétségbeesésében siratja a fiát. A szöveg nagyobb része szabad szemmel nehezen olvasható, mivel az idők során lekopott a pergamenről
(http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/nyelvtud/mnyelvemlek.htm).
Szakirodalom: Molnár József, Simon Györgyi 1980. Magyar nyelvemlékek. Tankönyvkiadó: Budapest.
Hallgasd meg a nyelvemléket:http://nyelvemlekek.oszk.hu/tud/multimedia_nyelvemlekeinkrol!
A képernyőoldalt írta: Feher Bea
Szerkesztő: dr. Gróf Annamária
A képernyőoldalt recenzálta: dr. Nádor Orsolya
Nyelvi lektor: dr. Kolláth Anna