Földrajz

A Kárpát-medence földrajza

A Kárpát-medencét minden oldalról hegyek szegélyezik, nyugaton az Alpok, északon, keleten és délen − körülbelül 1500 km hosszan − a Kárpátok, délen pedig a Dinári-hegység. A Kárpátok legmagasabb pontja a 2655 m magas Gerlachfalvi-csúcs a Magas-Tátrában.
Mintegy 4000 m mélyen a Zágrábot, Kulcsot (Dunaújvárostól északra lévő falu) és a Hernád folyót összekötő képzeletbeli vonalnál ütközött össze több tízmillió évvel ezelőtt az afrikai és az eurázsiai kőzetlemez. A két szárazföldi lemez közötti tengerfenéken több ezer méter vastagságú üledék halmozódott fel. Gyűrődéssel kiemelkedett az Eurázsiai-hegységrendszer – azon belül a Kárpátok –, és a medencebelső egyre süllyedt. A változást vulkáni működés kísérte. A tenger beltóvá zsugorodott, majd feltöltődött. A jégkorszak idején már erre kanyargott a Duna és a Tisza. Medrüket állandóan változtatva, ma ivóvizet adó kavicsteraszokat, hordalékkúpokat alakítottak ki.
A jégkorszak idején a Kárpátok útját állta a jégtakaró terjeszkedésének, de a hideg szelek tundrává változtatták a Kárpát-medence nagy részét (Rácz, Szilassi, Szlukovényi 2009: 6−7).
A mai Romániában a Keleti-Kárpátok vulkáni utóműködésének köszönhetően több ezer szénsavas forrás tör fel a hegységek lábánál, ezeket savanykás ízük miatt borvíznek nevezték el.

  1. Magyarország
  2. Magyarország tájegységei 1.
  3. Magyarország tájegységei 2.
  4. Magyarország tájegységei 3.
  5. Éghajlat, vízrajz
  1. Ipar és mezőgazdaság
  2. Városok, közigazgatás
  3. Világörökségek
  4. Budapest

A képernyőoldalakat írta: Feher Bea
Szerkesztő: dr. Gróf Annamária
A képernyőoldalakat recenzálta: dr. Nádor Orsolya
Nyelvi lektor: dr. Kolláth Anna