Földrajz

7. oldal

Közigazgatás

Magyarország Alaptörvénye lefekteti a gazdasági és politikai alapelveket, meghatározza a törvényhozó (országgyűlés), végrehajtó (kormány) és bírói (igazságszolgáltatás) hatalom, azaz az állami szervek felépítését, működését, valamint az állampolgárok alapvető jogait és kötelezettségeit.

Az országban már I. István király kialakított területi közigazgatási egységeket, vármegyéket. Ma Magyarországon 19 megye és 23 megyei jogú város van. A 23 város Budapest kivételével az összes megyeszékhely, valamint Dunaújváros, Érd, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa és Sopron.

Klikkelj a térképre, hogy többet megtudj Magyarország legnagyobb városairól!

Szakirodalom: Rácz Ildikó, Szilassi Péter, Szlukovényi Bea 2009. Magyarország képes atlasza. Gulliver Könyvkiadó: Budapest.

Klikkelj az alábbi honlapra, és ellenőrizd, tudod-e hol vannak a magyarországi városok!
http://www.remenyikzs.sulinet.hu/segedlet/topog/makozig.html

A magyar városok és községek életét a helyi önkormányzat, tehát a képviselőtestület és vezetője, a polgármester irányítja.
Magyarország önkormányzati rendszere 1984-ig háromszintű volt, hiszen a jelenleg is működő megyék és községek, városok közé beékelődtek a járások. Pillanatnyilag a magyar önkormányzati rendszer kétszintű, tekintettel arra, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény és az Alaptörvény is települési, illetve területi szintet különböztet meg. A települési illetve a területi önkormányzatokat összefoglaló néven helyi önkormányzatoknak nevezzük (https://kozigazgatas.magyarorszag.hu/intezmenyek/450132).

Klikkelj az alcímekre, hogy lásd a szöveget!

Az önkormányzatiság kialakulása két irányból közelíthető meg: a helyi igazgatás első mérföldköve a középkor városállamisága volt, amelyek esetében az autonómia egyes jogköreit az uralkodó adományozta (pl. vásártartási jog), lehetőséget teremtve ezzel a földesúri hatalomtól történő elhatárolódásra. Az így létrejött új település, a város kialakította a saját önálló és független szervezetrendszerét.

Az önkormányzatiság másik kiemelendő előzménye a középkori rendiség, amely immár nemcsak kisebb településeken (városok) szerveződött, hanem nagyobb területeken (több megyére kiterjedően) is.

A városokat méretükön kívül leginkább funkciójuk szerint lehet csoportosítani. A bányavárosok lakói a Kárpátokban, a Felvidéken és Erdélyben már a középkorban nemes- és színesfémeket (aranyat, ezüstöt, réz- és cinkércet) termeltek ki (pl. Selmecbánya, Besztercebánya). Híres sóbányák találhatók Erdélyben (pl. Parajd, Szováta). Vasércet bányásztak Rudabányán, újabban feltárt színesfémeket a Mátrában (recski rézérc), a Bakonyban (ajkai bauxit), a Vértesben (gánti bauxit). Feketeszenet termelnek ki a Mecsekben (Pécs, Komló), de barnaszénbányáink nagy része bezárt (Tatabánya és Oroszlány a Gerecsében, Ózd és Salgótarján az Északi-középhegységben). A XX. század második felében vált nagyarányúvá a kőolaj és a földgáz kitermelése a Zalai-dombságban (Zalaegerszeg, Nagykanizsa) és a Dél-Alföldön.

A határvárosok elhelyezkedése módosult. A trianoni béke után vált határvárossá Komárom, Gyula.

Hegység-síkság találkozásánál egész várossorok alakultak ki, szép példa erre az Alföld és az Északi-középhegység szélén Hatvan, Gyöngyös, Füzesabony. Folyó átkelőhelyénél épült ki Szolnok, Szeged, Baja.

A szocialista iparosítással nőtt meg Dunaújváros és Tiszaújváros. A szabadidős elfoglaltságok és az egészséges életmód összekapcsolásával fejlődtek ki a Balaton-parti és a gyógyvizekhez kapcsolódó fürdővárosok (Balatonfüred, Siófok, Hévíz, Sárvár).

Az első városok gyakran várak körül alakultak ki, a világi és az egyházi igazgatási központokban. A szászok kiváltságokat kaptak a XIII. században Erdélyben (pl. Nagyszeben, Brassó, Segesvár környékén) és a Felvidéken. A tatárjárás után (1242), a század második felében, az árutermelés és a pénzforgalom fejlődésével létrejöttek a nyugati városokhoz hasonló, szabad királyi városok (pl. Buda, Pozsony, Sopron, Kassa). Lakóik kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoztak, adójukat évente egy összegben fizették a királynak, vásártartási és árumegállító jogot nyertek, városfalat építhettek, városi önkormányzatot hozhattak létre.

A bányák közelében bányavárosok alakultak ki, ilyen volt például a Felvidéken Selmec-, Körmöc- és Besztercebánya.

A legtöbb város a középkorban mezőváros volt: pl. Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös, Debrecen. Ezek nem rendelkeztek a nyugati városokhoz hasonló kiváltságokkal, inkább csak városias települések voltak. Földesúri joghatóság alatt álltak, lakóik elsősorban mezőgazdasággal foglalkoztak, de kivívtak néhány előjogot (pl. az egy összegű adó fizetését, a vásártartásét).

A városfejlődés a török kiűzése után, a XVIII–XIX. században élénkült meg. A céheket felváltották a manufaktúrák, majd lassan a gyárak. Az ipari forradalom során felgyorsult az urbanizáció folyamata, nőtt a városi lakosság aránya, terjedt a városias életforma. Kiépült az út-, vízvezeték-, csatornahálózat, megjelentek a szolgáltatások (www.sulinet.hu).