Szomszédos népek és kultúrák

1961-ben jelent meg az első szlovéniai magyar irodalmi kötet, Vlaj Lajos (1904−1966) Versek/Pesmi című könyve. Verseinek egy része a háborús idők embert próbáló helyzetét ábrázolja. Az irodalmi kibontakozásban nagy jelentősége volt a Naptár című folyóiratnak.
A hatvanas években ebben a térségben a magyar nyelv sarokba szorult, s az irodalom jelentette az egyedüli kitörési lehetőséget. Ezt ismerték fel a Tavaszvárás nemzedékének tagjai, azaz Szúnyogh Sándor, Szomi Pál és Varga József, akik megteremtették a mai muravidéki irodalom alapjait. Műveik a Tavaszvárás antológiában jelentek meg, majd önállóan is (Varga József: Vabljenje sonca/Naphívogató, Szúnyogh Sándor: Sporočilo iz Halicanuma/Halicanumi üzenet, Szomi Pál: Astra/Őszirózsa).
Bence Lajos irodalomtörténész szikár, hagyományokon alapuló népies líraként jellemzi ezt a poétikai beszédmódot. A Vajdasághoz hasonlóan a Muravidéken is megjelent az avantgárd. A kor muravidéki magyar irodalmára jellemző a szignalista költészet vagy minimalista líra, a lényeg bemutatása, amely ugyancsak áthatotta az itt született markáns élmény- és vallomáslírát. Az első Naptárokban főként Varga József, Szomi Pál és Szúnyogh Sándor versei és novellái kaptak helyet. Az 1960-as években már a szlovén irodalmi alkotásokból is több fordítás található az évkönyvben.

Szúnyogh Sándor (1942−1998)

Varga József (1930−)

Az 1980-as évektől az új alkotók már nem egy generációhoz tartoztak. Báti Koncz Zsuzsa Újvidékről érkezett a Muravidékre, az érett költőnő kötetei az Útravaló és a Kettőnk évszakai. Bence Lajos egyetemistaként adta ki első verseskötetét (Szíves szívtelen). A Tavaszvárás-nemzedék tagjai pedig továbbra is alkottak.
A Lendvai Füzetek című kétnyelvű kiadvány 1973-ban indult el, amelyben a hely- és kultúrtörténeti, néprajzi és történeti jellegű tanulmányok kaptak helyet. A második kiadvány az akkori fiatal költők műveit közölte, így Novak Jolánét és Bence Utroša Gabrielláét.
A Muratáj című folyóirat egyik célja az öneszmélés, a nemzeti érzés és az identitás felébresztése volt. Az, hogy publikálási lehetőséget biztosítson a különböző területeken tevékenykedő muravidéki alkotóknak.

Az 1990-es évek író-költő nemzedékében (Halász Albert, Göncz László, Toplak C. János, Zágorec Csuka Judit, Bence Utroša Gabriella, Balazsek Dániel) a saját szerep elfogadása is központi szerepet tölt be.
,,Az íróknak tisztázniuk kellett viszonyukat az állami, hivatalos irodalom és a nemzetiségi irodalom között. Szlovén irodalmárok a nemzetiségi irodalomnak hídszerepet akartak tulajdonítani a magyar és szlovén nemzet, a két nyelv, a két irodalom között. Ez a közvetítő szerep kezdetben kultúrpolitikai tartalmú volt, amely mára már módosításra szorul. Mivel a szlovéniai magyar irodalom és a szlovén irodalom két kultúrát tud közvetíteni, s egymással bensőséges viszonyban vannak, ezért ma inkább a kultúraközvetítő kifejezés közelíti meg legjobban a lényeget. […]
A kilencvenes években a megjelent könyvek példányszáma megsokszorozódott, a kiadványok műfaji bővülést is mutattak. Megszűnőben volt a líra egyeduralma, előrelépés a gyermek- és ifjúsági irodalom megjelenése, de továbbra is hiányzott a nagyepika (regény) és a dráma. A műfaji bővüléssel együtt tematikai gyarapodás is megfigyelhető volt” (Zágorec-Csuka Judit A muravidéki magyar könyvek világa Muravidéki Baráti Kör Kulturális Egyesület: Pilisvörösvár, 2010, 10−15), http://mek.oszk.hu/09500/09557/09557.pdf).