Magyar irodalom

5. oldal

A XIX. század második felének irodalma

A XIX. század második felének magyar irodalmára jellemző, hogy elveszett az 1848/49-es forradalom és szabadságharc előtti optimizmus, azonban még nem mutatkozik a kiábrándultság, a reménytelenség. Az irodalmi értelmiségiek és néhány politikus egy új reformkorban reménykedett, és esélyt láttak a nemzeti függetlenség és a szabadság kihívására. 1867-ben megtörtént a kiegyezés, amely a politikai viszonyok rendezéséhez vezetett. A kiegyezés tehát hozzásegített ahhoz, hogy felgyorsult a polgárosodás, megindult a mezőgazdasági feldolgozóipar fejlődése, kezdetét vette a kapitalizálódás. Az új nemzedék írói bírálni kezdték a dzsentrivé alakuló nemességet. A korszak vezető műfaja a novella lett, a regény a hetvenes évek vége felé hanyatlásnak indult. Új irodalmi műfaj alakult ki, amelyre a rajz, a karcolat és a tárcanovella megnevezés is illik. A novellákat a sokszínűség jellemezte, az író az eseménysorok egyetlen pontját ragadta meg (a többi része homályban maradt). Nagy hangsúlyt kaptak a társadalmi konfliktusok, a szociális összeütközések.

 Klikkelj a képekre, hogy megismerkedj a korszak legjelentősebb magyar alkotóival!


Arany János (1817−1882)
http://www.mek.oszk.hu


Madách Imre (1823−1864)
http://upload.wikimedia.org


Mikszáth Kálmán (1847−1910)
http://www.litera.hu