Hírességek
A magyar tudománynak sok kiváló képviselője van. Többeket közülük Nobel-díjjal is jutalmaztak. A következő két képernyőoldalon őket és munkásságukat mutatjuk be.
Klikkelj a képre, hogy többet megtudhass a Nobel-díjjal jutalmazott személyekről!
Kémiai Nobel-díjasok
Orvosi Nobel-díjasok
Bécsben született, ott végezte el az Orvosi Egyetemet és a Műszaki Főiskolát. 1890-ben doktorált, majd Berlinbe ment, és a fizikus Kundt professzor munkatársa lett. Itt foglalkozott először a kolloid fémszolok, ezen belül is az aranyszol kutatásával. Rájött arra, hogy az aranyszol színe a diszperzitásfoktól függ, tehát attól, hogy abban a részecskék milyen mértékben oldódtak fel. Több eljárást dolgozott ki a Cassius-bíbor néven ismert jelenség magyarázatára, s 1903-ban ultramikroszkópot szerkesztett. A baktérium méretű részecskék szétválasztására feltalálta a membránszűrőt, majd tíz évvel később az ultraszűrőt, amiért 1925-ben kémiai Nobel-díjat kapott
(http://www.chemgeneration.com/hu/chemists/zsigmondy-rich%C3%A1rd-(1865-1929).html)
Bischitz György néven született Budapesten 1885-ben. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen kezdte, majd Berlinben tanult, és Freiburgban doktorált. Vezette a budapesti Műegyetem fiziko-kémiai tanszékét, de Zürichben, Manchesterben, Feiburgban és Stockholmban is végzett kutatómunkát. Niels Bohr kémikus meghívására 1920-ban Koppenhágába utazott. Céljuk a Mengyelejev-féle periódusos rendszer 72. rendszámú elemének megtalálása volt, amelyet Koppenhága régi latin neve után hafniumnak neveztek el. 1943-ban a német megszállás elől Stockholmba települt, s egy évvel később ’’Az izotópok indikátorként való alkalmazásért’’ neki ítélték a kémiai Nobel-díjat, majd 1959-ben Az Atom Békés Felhasználásáért Díjat vehette át a radioaktív izotópok békés felhasználásának kutatásáért
(http://www.chemgeneration.com/hu/chemists/hevesy-gy%C3%B6rgy-(1885-1966).html).
A budapesti Fasori Gimnáziumban tett érettségi után részt vett a Berlini Egyetem híres fizikai szemináriumain, itt ismerhette meg Einsteint, Planckot, von Lauét és a modern fizika többi meghatározó személyiségét. 1925-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett, majd 1925-ben doktorált. Rövid időre hazatért Budapestre, ahol bőrgyári vegyészmérnökként dolgozott, de hiányolta a berlini élénk tudományos életet. Polányi Mihály segítségével meghívták a Vilmos Császár Intézetbe, Berlinbe. Feladata az volt, hogy kiderítse, az atomok miért tartózkodnak szívesebben a kristályok szimmetriasíkjaiban, illetve szimmetriapontjaiban. Ezzel a problémával foglalkozva ő értette meg elsőként, hogy a négydimenziós téridő szimmetriái a kvantummechanikában központi szerepet játszanak. Németországi egyetemeken, 1930-tól pedig a Princetoni Egyetemen működött. Meghatározó jelentőségű volt a szerepe az atombomba kifejlesztésében. A Nobel-díjat 1963-ban − Maria Goeppert Mayerrel és J. H. D. Jensennel megosztva − kapta meg az atommagok és az elemi részek elmélete terén, különösen pedig az alapvető szimmetriaelvek felfedezésével és alkalmazásával elért eredményeiért (http://mek.oszk.hu/02000/02056/html/wigner/wigner.htm).
Polányi János apja 1922-ben hagyta el Magyarországot. Ő már Berlinben született. Egyetemi tanulmányait Manchesterben végezte, ezt követően angliai, amerikai és kanadai egyetemeken dolgozott, 1962 óta a Torontói Egyetem professzora. Azt kívánta jobban megérteni, hogy miként változnak a molekulák energiaállapotai a kémiai reakciók folyamán. Az elemi atomi és molekuláris ütközések során bekövetkező energiaátadási folyamatot kutatva alapvető fontosságú felfedezést tett. Az infravörös radioaktív sugarak és a kémiai reakciók kutatásával vált világhírű tudóssá. A kémiai lézerek vizsgálatakor igazolta, hogy a vegyi reakció energiája közvetlenül alakul át lézerfénnyé. Az 1986. évi Nobel-díjat D. R. Herschbachhal és Yuan T. Leevel megosztva az elemi kémiai folyamatok dinamikájával kapcsolatos felfedezéseiért nyerte el
(http://mek.oszk.hu/02000/02056/html/polanyi/polanyi.htm).
Budapesten született, a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, ahol fizikára Öveges József, a látványos kísérleteiről és érthető magyarázatairól híres professzor oktatta. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet, itt is doktorált. A forradalom leverését követően, az első emigrálási hullámmal, 1956 decemberében elhagyta Magyarországot, és Kanadában telepedett le, majd az Egyesült Államokba ment. 1965-től a Case Western Reserve University professzora, 1977-ben pedig kinevezik a kaliforniai University of Southern California Szénhidrogénkutató Intézetének tudományos igazgatójává. 1991-től napjainkig a Loker Szénhidrogénkutató Intézet (Los Angeles) igazgatója.
A modern szerves kémia területén legfontosabb eredményeit a karbokationok kutatásával és izolálásával érte el. 1994-ben ezért Nobel-díjjal jutalmazták. Lényegében az ő munkái döntötték meg a hitet, hogy a szén négy vegyértékű, és új utakat nyitottak a szénhidrogének előállítására (
http://mek.oszk.hu/02000/02056/html/olah/olah.htm)
Bécsben született, édesapja Bárány Ignác banktisztviselő, édesanyja, Maria Hock, egy ismert prágai tudós lánya volt. 1900-ban szerzett szülővárosában orvosi diplomát, majd különböző német klinikákon folytatott belgyógyászati és pszichiátriai tanulmányokat. A Bécsi Egyetem Fülészeti Klinikáján dolgozott, ahol megfigyelte, hogy a páciensek gyakran szédültek fülöblítés után. Rájött, hogy a szédülések megjelenése és erőssége az öblítő folyadék hőmérsékletével függ össze. A belső fül ívjárataiban keringő nyirok hőmérséklete körülbelül 37 °C, ha pedig eltérő hőfokú anyaggal érintkezik, azonnal áramlani kezd, ez okozza a szédülést. Igazából nem maga a jelenség jelenti a veszélyt, hanem éppen ennek az ellenkezője. A reakció hiánya kóros jellegű, és a fülben zajló gyulladásos folyamatok ívjáratokra terjedését jelzi. Bárány Róbert az egyensúlyi érzékeléssel és a hallószervvel kapcsolatos kutatásaiért kapta meg 1914-ben a Nobel-díját (http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=13368).
Szent-Györgyi Albert Budapesten született, egyetemi tanulmányait is ott végezte, később Pozsonyban, Prágában, Berlinben, Leidenben és Groningenben is folytatott tanulmányokat a biológia, az élettan, a gyógyszertan, a bakteriológia, majd a fizikai kémia terén. Cambridge-ben észrevette, hogy az anyag, amelynek hiánya késleltet bizonyos folyamatokat az emberi szervezetben, a citrusfélékben és az emberi mellékvesében egyaránt előfordul, viszont csak igen kis mennyiségben sikerült izolálnia. Bizonyos anyagok elengedhetetlenek az emberi szervezet működése számára, de csak növények és állatok tudják előállítani őket. A cél az volt, hogy találjon egy olyan növényt, amelyből nagyobb mennyiségben tudja kivonni a hexuronsavat, ez a szegedi fűszerpaprika volt. 1932-ben a hexuronsavat azonosította a C-vitaminnal, felfedezte, hogy gyógyítani lehet vele a skorbutot, és aszkorbinsavnak keresztelte át. A Tisza-parti városban kidolgozták a paprikából kiinduló C-vitamin-gyártás módszerét, Szent-Györgyi Albert pedig 1937-ben élettani-orvosi Nobel-díjat kapott munkájáért. 1947-ben elhagyta Magyarországot
(http://www.feltalaloink.hu/tudosok/szent-gyorgyialbert/html/sztgyoralbindex.htm>).
Békésy György Budapesten született, diplomáját a berni egyetemen kémiából szerezte, a doktorátust pedig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen fizikából. 1961-ben mégis a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért orvosi Nobel-díjjal tüntették ki. Bebizonyította, hogy a belső fülben lévő alaphártya a dobhártyához hasonlóan feszítetlen, így a hangmagasság érzékelése nem történhet az alaphártya rezonanciájával. Felfedezte azt is, hogy a csigában a hang érzékelésekor nem szabályos állóhullámok alakulnak ki, hanem egy hullám halad végig rajta, amelynek a kitérése a frekvenciától függően a járat más-más helyén éri el maximumát. E hullám azonban elindítja a hangérzetet közvetítő idegsejtek működését, az ehhez szükséges energiát elektrokémiai források szolgáltatják. A Harvard Egyetem meghívására kutatási területét kiterjesztette a látás és minden érzékelés vizsgálatára
(http://www.omikk.bme.hu/archivum/magyarok/htm/bekesyrov.htm).
Az Amerikai Egyesült Államokban született, ezért nem szokták a magyar Nobel-díjasokhoz sorolni, de szülei Nyitráról és Debrecenből származnak. Az ötvenes években virológiai és epidemiológiai kutatásokat folytatott a Walter Reed Army Medical Centerben, a teheráni Pasteur Intézetben és a melbourne-i Walter and Eliza Hall Institute-ban. Pápua Új-Guineán egy bennszülött emberevő törzs egyik betegségét, a kurut vizsgálta, és kiderítette, hogy a fertőző megbetegedést egy fehérje okozza, korábban csak vírus vagy baktérium okozta betegségekről beszéltek. 1976-ban kapott fiziológiai és orvosi Nobel-díjat (
http://mek.oszk.hu/02000/02056/html/,
http://www.wissen.de/lexikon/gajdusek-daniel-carleton).