Szomszédos népek és kultúrák

A más kulturális környezetből érkezetteknek a tegezés és magázás kérdése a magyar nyelvben sok fejtörést okozhat. A tegezéssel nincs gond, hasonlóan működik, mint a szlovén nyelvben. A barátokkal, közeli ismerősökkel történő kommunikációban használatos, ha a beszélgetés résztvevői közt nincs nagyobb különbség társadalmi helyzetüket vagy életkorukat tekintve. A gyermekekkel is tegeződünk. Több gondot okoz, ha a beszélő felek nincsenek egyenrangú viszonyban, hiszen legalább két udvariassági formát különböztetünk meg: a magázást és az önözést. Az előbbi a szlovén nyelvben is azonos, míg az utóbbit a szlovén nyelvben archaikus „onikanjehez” lehetne hasonlítani. A magázás manapság alárendelt szerepet tölt be, hiszen negatív konnotációja is lehet, például ha valakit szidalmazni akarunk, de nem tegező formában, akkor biztosan maga és nem ön lesz a megszólítás. Társadalmi rang szerint a maga nem egyenlő partnerek közt használatos, de formális szituációkban, ha pl. tanárral vagy orvossal beszélünk, nem ajánlatos. Az önözés formálisabb alakja az udvarias beszédnek, bármilyen társadalmi helyzetben alkalmazható.
Az udvariasság kifejezésére a magyar nyelvben létezik egy harmadik forma is, a „tetszikelés”. Ez a szlovén nyelvben majdhogynem ismeretlen. Grecsó Krisztián könyvében találni egy érdekes szlovén megfelelőt, ugyanis Gaál Gabriella, a fordító, ezt a „blagovolite” szóval oldotta meg.

Ez itten, sziszegte a csősz, egy nagyobbacska temető. Tetszenek tudni, nehéz fejben tartani minden elhunytat, ha szabad így fogalmazni személy szerint. Tessenek csak jobban belegondolni, szerintem érthető (Grecsó Krisztián 2012: Isten hozott. Magvető kiadó: Szekszárd: 278).
Tole tukaj, je zasikal čuvaj, je malce večje pokopališče. Blagovolite vedeti, da je težko obdržati vsakega pokojnika osebno, če se smem tako izraziti. Samo malo premislite, mislim, da se da razumeti. (Grecsó, Krisztián 2009: Dobrodošel. Didakta: Radovljica: 286)

A következő pont, ahol az udvariassági szabályokat akaratlanul is megszeghetjük, a megszólítás és az elköszönés, főleg írásban, az e-mailek szövegében. A szlovén nyelvben ez elég egyszerűen működik. A megszólítás a „Tisztelt” (a megszólított nevének vagy titulusának, beosztásának megadása nélkül), az elköszönés pedig általában a „Szépen üdvözlöm” formával történik. A magyar nyelvben arra kell figyelnünk tehát, hogy mindig megnevezzük a megszólítottat, pl.: „Tisztelt Mira Kranjc Ivič Docens Asszony!”. Ha hivatalos levelet írunk, nem szabad megfeledkezni a címekről, ilyenek a professzor, docens, doktor, stb. Ha intézménynek írunk, és nem tudjuk a célszemély nevét, akkor a címét/rendfokozatát írjuk oda, pl.: „Tisztelt Dékán Úr!”. A helyesírásban ügyeljünk arra, hogy a szlovén nyelvvel ellentétben a megszólítás minden elemét (a kötőszókat kivéve) nagy kezdőbetűvel írjuk. Mindkét megszólítási forma végére felkiáltójelet rakunk, de ha vesszőt teszünk, s így folytatjuk a szöveget, az sem hiba. A másik lehetőség a „Kedves” megszólítás, amelynek a szlovén megfelelője a „Dragi/-a”. Ez személyesebb megszólítás, de hivatalos levelezésben is alkalmazható, ha már néhány levelet váltottunk, vagy személyesebb kapcsolatot szeretnénk kezdeményezni.
Az elköszönést illetően nagyobb a hasonlóság a két nyelv között. Ha tisztelettel (Tisztelt…) kezdtünk, az elköszönés a „Tisztelettel” (szlovénul: „S spoštovanjem”), ha Kedves…-sel kezdtünk, akkor „Üdvözlettel” (a szlovén megfelelője a „Lep pozdrav”).

A meghívók esetében is történhet félreértés. A szlovén nyelvben elegendő leírni címként a „VABILO”-t, és már sorolhatjuk is az adatokat, mikor, hova milyen esemény kapcsán kell menni. Külön megszólítást nem kell írni. A magyar nyelvben a „Meghívó” alá kell a megszólítás, az e-mailhez hasonló „Tisztelt XY”. Ha a meghívó nyilvános, a hivatalos megszólítás a „Tisztelt Hölgyem/Uram”, amit szlovénra elég a „Spoštovani! formával lefordítani.

A magyar nyelv nem ismer nyelvtani nemeket. Ennek ellenére léteznek olyan melléknevek, melyek használata nemhez kötött. Ezeket a nem anyanyelvi beszélőknek meg kell tanulniuk. Néhány csak férfiakra használatos melléknév: nyúlánk, cingár, jóképű. Néhány csak nőkre használatos melléknév: molett, gömbölyded, csinos. Egyes foglalkozásnevekben is van -nő utótagú megkülönböztetés, de ennek semmi köze a grammatikai nem kategóriájához (pl. titkár – titkárnő, tanár – tanárnő, igazgató – igazgatónő), ráadásul a szláv nyelvekben is létezik hasonló kettősség.

A köszönésnél is megszeghetünk bizonyos udvariassági elveket. A szlovén nyelvben elég, ha „Jó reggelt!”, „Jó napot!”, vagy „Jó estét!”-tel köszönünk. Az udvarias magyar köszönésforma a „Jó napot kívánok!”, amely a szlovénben fordításban is udvariasabb, de a „kívánok” szó nem feltétlenül szükséges magához az udvariassághoz. Magyarországon a hivatalos szituációban használt „Jó napot!” lenézően, udvariatlanul hathat. A köszönésforma rövidebb alakját nem hivatalos szituációban és olyan személyeket köszöntve használhatjuk, akikkel személyes kapcsolatot tartunk.

Személyes köszönésforma a szlovénben a Zdravo!, amelynek a magyar megfelelője a Szia! lehetne. Ennek ellenére a szlovén alak valamivel hivatalosabb, hiszen az után magázhatunk/önözhetünk, míg a magyar szia után csak és kizárólag tegezhetünk.